Negyedikes koromban volt egy osztálytársam, aki hatéves kora óta szeretett írni, és író is akart lenni. Engem ez nagyon lenyűgözött, mert én azelőtt nem is gondoltam arra, hogy esetleg teljes könyveket is írhatnék, és hogy egyáltalán van olyan szakma. Az egész olyan messzinek tűnt.
Akkor azonban minél többet gondolkoztam rajta, annál jobban tetszett az állandó, nem csak hobbi szinten való írás gondolata, így hamarosan el kezdtem egyre hosszabb történeteket írni, és elhatároztam, hogy írónő leszek. Bár akkor még csak egy mellékszakma ötlet volt, azóta az írás a legállandóbb jövőbeni tervem - eddig még egyik szakma sem tetszett öt évig, legfeljebb egy-két évig.
Így hamarosan az egy-két oldalas történetekből öt, majd tíz oldalas rövid történetek lettek, az első "teljes" könyvem pedig ötven A5 oldalas lett. Tulajdonképpen az egész történet egy Narnia utánzat volt. Átváltoztattam a neveket, és pár jelenetet, és úgy éreztem a történet a sajátom, de most már látom, hogy bárki felismerné benne a Narnia történetet. Igaz, hogy utánzat, mégis a mai napig azt mondom az első könyvemnek.
Ezután még jó pár évig csak utánzatokat írtam (amit persze akkoriban nem vettem észre), és mindet elolvastattam az osztálytársaimmal, akik szerencsére voltak olyan kedvesek, és szerettek annyira, hogy bármilyen rosszak is voltak a történeteim, biztattak, hogy egy nap még híres írónő lesz belőlem.
Az első egyedi ötletem 2011 nyarán ötlött, amikor már kezdtem rájönni, hogy minden történetem utánzat, ezért nem kezdtem el rögtön írni minden ötlet után. A mai napig úgy írom a könyveimet, hogy ha jön egy új ötlet, lejegyzetelem, majd legalább pár hétig gondolkozok rajta, hogy egészen biztosan nem utánzat-e.
Szóval 2011 nyarán megírtam Az elveszett hercegnő prológusát. Eredetileg csupán annyi ötletem volt a könyvhöz, hogy "egy másik világból, két hercegnő közül az egyik elveszik, és szegény lányként nevelkedik fel, majd megtudja, hogy hercegnő", mára, három és fél év után azonban szinte már fel sem lehet ismerni a történetet, annyira különbözik az eredeti ötlettől.
Nagyon szeretem írók önéletrajzait olvasni, és magamat hozzájuk hasonlítani. Ha egy íróról azt tudni, hogy már hétévesen meseíró versenyt nyert, megijedek, hogy túl későn kezdtem el írni, ha azonban azt hallom, hogy egy író negyvenévesen írt először bármit is, megnyugszom, hogy még bőven van időm.
Kedvenc íróim Shakespeare, C. S. Lewis, Janette Oke, és Veronica Roth, közülük pedig C. S. Lewis és Veronica Roth a legnagyobb inspirációim az írói pályámon.
Mindig is azt akartam, és még mindig ez egyik legnagyobb élet célom, hogy írjak egy híres könyvet, melyet nagyon sokan szeretnek, ugyanakkor keresztény is. C. S. Lewis azon kevesek közé tartozik, akiknek ez sikerült. Természetesen rengeteg híres keresztény író létezik még, de C. S. Lewis Narniá-ja, és Veronica Roth Beavatott-ja olyan könyvek, melyeket rengeteg nem keresztény is nagyon szeret, és van, aki észre sem veszi a keresztényi utalást benne, mégis ott van, tudat alatt, elrejtve. Emellett Veronica Roth azért is inspiráció, mert nagyon fiatalon, csupán 21 évesen adták ki mostanra világhírű könyvét, ami szerintem nagyon nagy dolog.
Második nagy álmom az írással kapcsolatban, ami szerintem minden író álma, hogy egy nap megfilmesítsék egy könyvem. Ennek azért is nagyon örülnék, mert a könyvek után a filmeket szeretem a legjobban.
Ez vagyok tehát én, és az írói pályám a mai napig felmenőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése