Egy tini író élete

Írónak lenni egyáltalán nem így néz ki...

A legtöbb ember azt hiszi, írónak egészen könnyű lenni: kitalálsz egy történetet, előveszel egy papírt, leírod. Kész is van, mehet a kiadóhoz. Nem csak sok ember, de a világ maga sem fogadja el rendes állásnak az írást. Persze, lehetünk írók, de az már más kérdés, hogy meg is tudunk-e élni belőle. Egyes emberek szerencsések, és egy nap híres írok lesznek. Mások vannak olyan szerencsések, hogy már írói pályájuk elején híresek lesznek. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy senkiből sem lesz egyik napról a másikra híres író.

Miből is áll egy tini író élete? Lássuk csak. Itt egy kép, amely elég jól összefoglalja:

1. A sárga, azaz a legtöbb helyen ez áll: Adgfhagifhjhfsjfjfgkfgj. Ez egy nem írónak eléggé értelmetlen szöveg lehet, de mindjárt el is magyarázom. Ez egy nemzetközi szöveg, azaz minden nyelven, bármely országban megértik a tini írók. Jelentése: egy szó, mely kifejez bármely írói érzelmet. Lehet az rajongás, szomorkodás, öröm, szerelem, zavartság. Elég gyakran használt szó.

2. A narancs, azaz második legtöbb helyen az "étel" áll. Nem szabad egy írót kaja nélkül hagyni. Jó feszültség levezető eszköz, és bár tanulás közben kimondottan rossz étkezni, az írást igenis segítik a rágcsálni valók. Bizonyos szemszögből olyan az írás, mint a filmnézés, az író ugyanis ezerszeres erővel éli át minden egyes szereplője érzelmeit. 

3. A piros rész: dolgok dobálása. Ismét feszültség levezetés. Bármennyire is furcsállhatjuk, az írás elégé stresszes munka. 

4. Zöld: Mások munkái olvasása, és a sajátod ahhoz hasonlítása. Sajnos a legtöbb - és általában a jó - tini íróknak nagyon alacsony az önértékelésük. Amint olvasnak egy kicsit is jobb könyvet a sajátjuknál, máris kételkednek abban, hogy képesek-e az írásra.

5. A világoskék rész a sírásé. Sírunk kedvenc könyvszereplőinken, sírunk saját szereplőinken, sírunk, ha olvasunk egy jobb művet a sajátunkénál, sírunk, ha nem olyan lett a könyvünk, ahogy elképzeltük, sírunk ha nem jön új ötletünk, sírunk, ha nincs erőnk írni, sírunk, ha olvasunk egy rossz kritikát... és a lista mehetne tovább örökké.

A történet fejben: Mestermű
A történet lapon: Mi a fene ez a moslék?

6. Lila rész: Internetezés. Igenis. kell. az. internet. az. íráshoz. Komolyan. Igaz, hogy ősrégi írói tipp, hogy saját tapasztalatainkról írjunk, mégis minden guglizott már ki olyan dolgokat, mint "halott ember szaga", "milyen érzés haldokolni", "terhességi mellékhatások", "drogfajták", "fegyverhasználat", stb. Ilyenkor persze reméli az ember, hogy senki sem figyeli a háta mögött, nehogy azt higgyék, hogy sorozatgyilkos, terhes tini, avagy drogdíler.

7. Végül természetesen írunk is. Na igen. Ennek kellene az elsőnek lennie.......

Az emberek azt hiszik, rengeteg író el van szállva magától, és jobbnak hiszi az írásait, mint amilyenek, de valójában általában a tini íróknak fogalmuk sincs, mennyire jók a könyveik. 

Az írás egy nagyon fáradalmas, és hosszú munka. Egy könyv megírás több évig is eltarthat, de maga az író még akkor sem lesz megelégedve vele. Rengeteg könyv van a világon, de ezerszer többet írtak meg, melyek nincsenek kiadva, mert elvileg "nem elég jók". Szerintem minden könyvet meg kellene becsülni, legalább a belefektetett munkáért. A legklisébb és utánzottabb könyvet is időbe telik megírni.

Hé csajszi, tudod, hogy a Szerelmünk lapjai-t is szeretem...
de a te könyved jobb.

Az íróknál, ahogyan van külön nyelv (mint előbb említettem), külön korszámítás is van. Szinte minden embernek van egy időszaka, amikor legalább hobbiból ír kis történeteket. Ebből a legtöbben visszajönnek. Az igazi írói növekedés akkor kezdődik el, mikor valaki véglegesen eldönti, hogy írni szeretne. Ekkor kétfelé ágazódik az út. Az egyik a fanfiction, blogírók útja, akik soha nem is igazán gondolkoznak könyvkiadáson (persze álmaik között van), a másik pedig aki kizárólag saját könyveket ír, és az írói pálya, valamint a kiadatás a célja. A nagybetűs Élet-tel ellentétben, itt van köztes út - legalábbis egy ideig. A második út az egyenesen az írói pálya felé vezet, és csak kevesen térnek le róla. Aki egyenesen megy az elsőn, általában letér az írói útról, amint idősebb lesz, komolyabb gondjai lesznek. Aki azonban a köztes úton van - mint a legtöbb tini - csupán azért ír blogot, vagy fanfictiont, mert úgy érzi, nem tudna egy teljesen saját könyvbe kezdeni, vagy nem elég jó hozzá, esetleg csak edzi magát a kemény munkára. 

Nos, akik az első út előtt vannak, az írói újszülöttek. Az első úton levők a babák, a köztes úton az óvodások, a második úton pedig a kisiskolások. Természetesen, van aki pár hónap alatt eljut a kisiskolás korig, van aki azonban csupán évek múlva. Akik pedig kiléptek (most morbid leszek), meghaltak - az írói korszámításban. A kisiskolás kortól kezdődik az igazi tanulás. Aki szorgalmas, már előbb edzeni kezdi magát, de ekkor már tényleg el kell kezdeni. Minél többet kell olvasni, megfogadni mások tanácsát, magad is írnod kell, oda kell figyelned magyar órán, és figyelni a körülötted levő életet, amely adja az inspirációkat. Akik kiadták már egy könyvüket, az általános sulisok. Akik már több könyvet kiadtak, tapasztaltabb írók, a kisgimisek. Akik sikert is értek el kiadott könyveikkel, a nagygimisek. Az olyan híres írok, mint J. K. Rowling, Suzanne Collins, vagy Stephenie Meyer pedig már leérettségiztek, avagy egyetemisták. Na igen, most kiakadhatsz rám, hogy J. K. Rowling csupán egyetemista??? De így igaz. Még az ilyen híres írók is fejlődhetnek. Bár "idős írók"-nak mondanám az olyan nagy embereket, mint Hemingway, Tolkien, avagy Shakespeare, az írói fejlődésnek nincsen határa. Nincs olyan, hogy "legjobb" író. Először is mindenkinek más tetszik, másodszor pedig minél többen írunk könyveket, annál jobban el tudjuk dönteni, ki az igazán jó író. Shakespeare előtt nem volt legjobb író? Ma sincs! Bármikor jöhet egy újabb Shakespeare, sőt több százával vannak belőlük. Minden írásnak megvan a maga csodája.

Végül hoztam még egy vicces (vagy nem) képet, amely nagyon igaz. Íróként ezt gondolják rólam, és más írókról is, a nem írók. 1. Amit a barátaim szerint csinálok... 2. Amit anyukám szerint csinálok... 3. Amit a társadalom szerint csinálok... 4. Amit a média szerint csinálok... 5. Amit mások írók szerint csinálok... 6- Amit valójában csinálok...